Emmanuel Landeau

A precíziós fehérjetakarmányozás célja a takarmányfehérje minél hatékonyabb hasznosítása: ennek része az emészthetőség maximalizálása és a tápanyagveszteségek csökkentése a teljes termelési ciklus során.

A baromfitakarmányok legfontosabb fehérjeforrása továbbra is a szójadara, amelynek táplálóértéke azonban jelentős mértékben változhat. Ennek egyik oka az olyan antinutritív faktorok jelenléte, mint a tripszininhibitorok és a szójaantigének, amelyek kedvezőtlenül befolyásolhatják az emésztési folyamatokat, a tápanyagok felszívódását és a bélrendszer egészségét.

Az előadás áttekinti ezen antinutritív faktorok fehérjeemésztésre gyakorolt hatását, valamint bemutatja azokat a takarmányozási stratégiákat, amelyekkel mérsékelhetők ezek a kedvezőtlen hatások.

A kísérleti eredmények alapján a Jefo Pro Solution képes inaktiválni a szója legfontosabb antinutritív faktorait, javítani az aminosavak ileális emészthetőségét, valamint csökkenteni a bélcsatorna hátsó szakaszába jutó emésztetlen fehérje mennyiségét.

A fehérje hatékonyabb hasznosulása kedvezőbb bélhám-integritással, a bélmikrobiota kedvező irányú szabályozásával és a brojlerek jobb termelési eredményeivel járt együtt, még tápanyag-ellátási szempontból kihívást jelentő takarmányozási körülmények között is.

Az eredmények azt mutatják, hogy a precíziós fehérjetakarmányozás hozzájárulhat a takarmányhasznosulás optimalizálásához, a bélrendszer egészségének támogatásához és a baromfitartás fenntarthatóságának javításához.

A takarmányból származó, meg nem emésztett fehérje jelentős, ugyanakkor gyakran rejtve maradó költségtényező a sertéstartásban. Ronthatja a tápanyagok hasznosulását és a bélrendszer egészségét, miközben növelheti a nitrogén- és gázkibocsátást.

Az előadás azt vizsgálja, hogy a fehérje emészthetőségének javítása miként növelheti az aminosavak rendelkezésre állását, illetve hogyan csökkentheti a vastagbélbe jutó emésztetlen fehérje mennyiségét.

In vivo vizsgálatokban a Jefo Pro Solution 4,7%-kal javította a nyersfehérje látszólagos ileális emészthetőségét, míg az aminosavak emészthetősége átlagosan 3,2%-kal növekedett. További kísérletek a malacok emésztőrendszeri egészségének javulását, valamint a növendék- és hízósertések vizeletében és bélsarában mérhető nitrogénkoncentráció csökkenését mutatták.

A fehérje jobb hasznosulása alacsonyabb ammónia-kibocsátással, valamint a vágási súly és a vágott test jellemzőinek nagyobb homogenitásával is együtt járt.

Az életciklus-elemzésen (LCA) alapuló forgatókönyvek további eredményei szerint ez a takarmányozási stratégia 11–17%-kal mérsékelheti a sertéstakarmányok éghajlatváltozásra gyakorolt hatását. Az eredmények rávilágítanak arra, hogy a fehérje emészthetőségének javítása jelentős lehetőséget kínál a termelési, gazdasági és környezeti hatékonyság egyidejű javítására.